Tetszett
ez a betonra festett sárga kép az útszélén. Iskola, évforduló vagy valami
ilyesmi majd a lakásban kitörpölöm addig is fotó. Mivel a google se veled se nélküled
barátom lett az elmúlt időben, bátran pötyögtem
be mit is mond a hogyishívják a színes falon és ki is ez a Max Aub, akiről végül iskolát neveztek el és
a városi újság híre alapján csúnyán elbántak. A nevezett úriember vandalizmus
célpontjává vált, a portréjára az alábbi grafitit nyomták "Az ilyen az
iskolákban kezdődik Spanyolország megsemmisítése" “En colegios como este comienza la destrucción de España”. A vandál grafitiért
cserébe az állami iskola vezetősége a diákokkal és a szülői munkaközösségsztrájkot hirdetetett az intoleranciára figyelmeztetés és a grafitik felszámolása érdekében. Úgy tűnik a kommunizmus
szelleme spanyol honban sem nyughat, Max Aub a megosztó ember, pedig már 41 éve
nem él.
Utóélete egy iskolapélda lehet arról, hogy milyen hely az, ahol a FAL-on állami iskola
gondolkodik együtt tanárokkal, szülőkkel, diákokkal. Fallal szemben halad a korral és néha lázít a közöny ellen.
Max Aubot
Spanyolországban a köztársasági szocialista eszmék iránti elköteleződése miatt száműzték
az ötvenes években és egészen 1969-ig tiltólistán volt politikai gondolkodása
és avantgard irodalmi tevékenysége miatt. A spanyol nyelvterületekről
összegyűjtött infókból eléggé
termékenynek tűnik irodalmi munkássága.
Sajnos nem olvastam el egyetlen írását sem, sem eredetiben , sem fordítva, de angol nyelvű életrajza alapján igazán aktív
életet élt.
Édesapja
Bajorországban született német zsidó családban, édesanyja francia származású német zsidó családból származott. Ezzel a családi és nyelvi kötelékkel indult
neki az életnek 1903-ban. A család bejárta Spanyolországot , az apja dolgozott Sevilla-ba,
de a családi csőd után hamar továbbálltak. Az életrajzírói szerint a gyakori utazások miatt darabjai a mindig valaki hiányzik érzést
próbálják felszínre hozni. Élt Franciaországban, 1914-ben költöztek Valencia-ba , ahonnan a
család az I. világháború után a német állampolgárságuk miatt már nem térhetett
vissza Franciaországba.
Max
apja 1916-ban spanyol állampolgárságot kért a maga és családja számára és ezzel
a lendülettel megtagadja a német gyökereit és a német nyelvet is. Szerencsére a
fiatal Max viszonylag könnyen elsajátítja a kasztíliai nyelvet, családi barátok révén részese a
valenciai felsőbb osztályban élő családok részére biztosított képzéseknek.
1917-től már katalán, francia és belga magazinokba ír. 1928-ban csatlakozott a Spanyol Szocialista
Munkáspárthoz.
Amikor
a polgárháború elkezdődött (lsd még
Capa, Hemingway) Madridban, akkor Valenciaban már neves értelmiségi társulatot vezet, The Owl néven.
1937-ben Picasso részére adott megrendelést a Guernica elkészítésére és annak munkálatait irányította,
hogy ezzel képviselje országát a párizsi Expon. 1939 januárjában száműzetésbe menekült
Franciaországba és Párizsban telepedett le, 1940 áprilisban elítélték, mint
kommunista, letartóztatták és internálták a Vernet internáló táborba. Marseille-be
száműzik, de meg 1941 -ben újra letartóztatták és kitoloncolták Algériába. 1942-ben
elhagyja Djelfa-i koncentrációs tábort és
Casablanca-n keresztül Mexikó-ba megy,
ott él egész haláláig. Nem tudott
visszatérni Európába. 2001-ben összes
művét munkásságának tiszteegve megjelentette a Valencia Könyvtár.
A falon lévő szöveget végül elég bénán fordította a google „Sajnálom,
hogy nem lehetek veletek. De higgyétek
el, ha azt mondom, én vagyok a szív", de a lényeg benne van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése