Valencia ölelős. Körbeöleli a csodás tengerpart , a Forma 1 pálya, nyomokban a régi városfal, a Túria , az
elvezetett folyómeder, és a kerteket jó keleti szokás szerint falakkal veszik. Hál
istennek az emberek vidáman ölelkeznek az utcán. Connecting people, iImádom! Egy simi ide, egy bújás oda,
csak úgy. Ölelkező férfiak, nők, gyerekek anyaölre vágynak, vagy éppen a
másikéra, de szerintem tök minde mindegy, mert így is simán bevállalják. Virginia Satir szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a
szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Hm. Valencia láthatólag is fejlődő város bővül, növekszik. 
Valencia hangos. Vékonyak a falak, szigetelés
nincs, nyitott ablak van. Éjjel –nappal
hallom, hogy mit csinál a szomszéd, hallom a szomszéd házban telefonálót, a
szomszéd utcában ünneplőt. Együtt kellünk, krehácsolunk, tévézünk. Mindent hallok, amit nem akarok, mindent
látok, amit akarok. Lehúzhatom a redőnyt, de Teszvesz város nem alszik. Dudákkal,
fékekkel, rádióadókkal, utcazenészekkel, telefonokkal és hangokkal teli. Néha
őrjítő csörömpöléssel, itt senki nem tud kussolni. Hallhatóan nincs rá igényük.
Egyszerűen ez a decibelszint jóval
magasabban fél méterrel beljebb van az
eddig felállított ingerküszöbömnél, de lazulnak a kötelékek. Az első héten nem
aludtam egy hunyásnyit sem, most meg már nincs
időm. Persze el lehet vonulni, ide-oda, vannak strandok
és vannak parkok, kertek.
Mert Valencia kertes is. A város nagy parkjai és kertjei
hűsítő és üde színfoltok a napos városban. Mindegyik maga nemében csodahely,
van , amelyik botanikus
van amelyik funkcionálisabb, van
amelyik királyi
amelyik kápráztatás nélkül szórakoztat. Túria egy darab küzdelem az elemekkel és egy falat emberismeret. CULTURIA , ahogy
magukat megfogalmazták. A várost körbeölelő folyó nem volt barátságos és a
folyómedert sem lehetett tovább szélesíteni, magasítani ezért, kivezették a
városból. A megmaradt medret pedig beépítették fűvel, fával, sportpályákkal.
Lehet gördeszkázni, kosarazni, focizni, futni, bringázni, fittneszelni, sasolni és kvaterkázni is. Jó
hely na. 
A kert az emberiség életében millió éves szimbólum. Az égi paradicsom,
univerzum leképezésének jele,azt ahogyan a tutit,
a világot elképzeljük magunk körül. A kerteknek kapuik vannak, amelyek a mennyország felé nyílnak
és a kert közepéről nem hiányozhat a
hallhatatlanság forrása a csobogó, a szökőkút. A Paradicsom gyümölcsfákkal,
illatos növényekkel és élő vízzel díszített kertje a
bölcsességet jelölképezi, az
intelligenciával, lélekkel megáldott tehetséget. Az Éden a tiszta belső látás tere. A perzsa idők óta a
kerteket mindig falak veszik körül, azóta ilyen egyszerűen védett az intimitás. Minél magasabb annál
titkosabb. Kert nincs illatok nélkül. A
jázminillat a királyok, a rózsa a szerelmesek illata. A saman-illat -- egyfajta
fehér jázmin – a gyerekeid illata. A nárcisz a fiatalságé, a kék lótusz pedig
az anyagi hatalomé, a gazdagság szimbóluma. A Paradicsomban a leírások alapján kámforral
és gyömbérrel ízesített szökőkutak, élővizű források, tej-, bor és mézpatakok
vannak. A zöld lombok, ízes gyümölcsök,
mindenkor királyi pompa, gazdag ruhák, illatok, ékszereket szimbolizálják áttételesen. A mór megtette kötelességét épített, és a
mór mehetett, de egy csomó minden maradt. Így lett Valenicának kert kultúrája. 
Azt mondják, hogy az álmokban a kert gyakran a minden szorongástól mentes vágy
örömteli kifejeződése. A növekedés, a termékenység, az életteli és belső
jelenségek színtere. Az álombeli kertfal pedig óvatosan óvja a bent burjánzó
erőket. Ide csak egy szűk kapun lehet behatolni. Az álmodónak gyakran először
ezt a kaput kell megtalálnia útja során. Azt mondják a saját kert képszerű
megjelenítése a pszichikai fejlődésnek jelképe is. Allegória, önmagunkról. ’Nem elég, ha szép a kert, feltétlenül hinni
kell, hogy tündérek lakják a mélyét?’
Szerintem csak így lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése